Lassíts! Figyelj! Figyeld magad!

Néha előfordul, hogy nagyon korán kell kelnem. Hozzám képest korán, azaz 5 órakor Ez a minap is így történt.

Mogorván, rosszkedvűen ébredtem, morogtam, kínlódtam csendesen, a reggeli kávét is undorral ittam, a citromos víz sem esett jól… Aztán már az autóban ülve a szemem sarkából megpillantottam a szántóföldet…

Megálltam és visszatolattam. Egy csodálatos, ragyogó ébredés tárult elém. A hatalmas szántót beterítették a felkelő nap ragyogó sugarai. Nem morgott, nem volt rosszkedvű, csak hagyta, hogy a fényes sugarak simogatása lassan felébressze. Gondolataimba temérdek kérdés kúszott be. Én miért nem tudok örülni a korai kelésnek, hisz rám is így süt a Nap?

Céllal ébredek, amit én választottam, akkor most miért nyafogok? Miért hagyom, hogy eluralkodjon rajtam egy pillanatnyi rossz érzés? Ha nem kell korán kelnem, erről lemaradok?

Idáig tápláltam magamban a „milyen rossz nekem” érzést, most meg nem bírok betelni a gyönyörrel?

Ma is tanultam. Hajnali 5:30-kor! Lassíts! Figyelj! Figyeld magad! Mit érzel? Miért érzed? Az élet tele van apró örömökkel, ami csak rajtunk múlik, hogy észrevesszük, vagy elrohanunk mellette a saját kis nyomorunkba fordulva.Legyen a mai nap is egy szép nap!

Puszipá,

Ági